Hová rohansz ember ? sokadik rész :)

Eljött a felelősségvállalás, tudatosság ideje. Most vizsgázunk belőle.Választhatunk: megállunk magunktól, magunkért, a többiekért, vagy megállítanak.A fogyasztósdi mókuskerék hajtás ideje véget ért.Minket nem visel meg a vírus. Minket nem, mert jó az immunrendszerünk. Sokaknak viszont nem.
Dolgoztam kórházban, megtapasztaltam, milyen egy túlterhelt nap, amikor kevesen vagyunk, és özönlenek a betegek. Egyetlen nap! Én szerencsés vagyok….
A mostani egészségügyi dolgozók nem tudjuk mire számíthatnak… (Leginkább az elhivatottságukra)
Kérlek tegyél meg mindent azért, hogy egészséges maradj!
Kérlek tegyél meg mindent azért, hogy a vírus terjedését lassítsuk.

Napok óta rengeteg cikket, hozzászólást olvastam, videot néztem a témában. A vírus elterjed, megállítani nem lehet. Lassítani viszont igen! Fegyelmezettséggel, odafigyeléssel. Nem a mortalitás a kiugró, hanem a kórházi kapacitás lekötése, különösen az intenzív osztályoké. A gyorsasága adja a veszélyességét, és az, hogy akinél tünetek jelentkeznek, azok viszont súlyosak.
A sajtó általi pánikkeltés nem segít, sőt!!! A liszt és a cukor sem segít. A bagatelizálás struccpolitika.
Viszont van ami igen:Az immunrendszerünk megerősítése, kézmosás, kézmosás és kézmosás. Nyugalom, pihenés és jókedv, ja meg a kézmosás. Most ne mászkáljunk össze-vissza.
A világunk alapjaiban változik meg. Széthullik mindaz ami már rég idejét múlt, hogy átadja a helyét annak, amit mi valójában szeretnénk.
Észrevetted mennyi jó dolog történik mostanság ?Tudom persze elterelte a figyelmedet a zűrzavar…Szembesülünk a félelmeinkkel, (ami remek lehetőség arra, hogy végre eldöntsük melyikünk irányítja az életünket) meg különben is… Állj! Mindez lényegtelen. Kezd el figyelni a szépet, a jót, az emberit, a nemest. A zűrzavar majd elcsitul. Te csak figyelj!
A kérdés csupán az, hogy okoskodunk, dacolunk, pökhendiskedünk, vagy tanulunk más tapasztalatából.Alább egy értelmes leírás az olasz példáról.Utánozás, majom szokás. Ugye, mi gondolkodó értelmes emberi lények vagyunk ??? Ugye mi tudunk nyugton maradni ??? Ugye mi tudunk kezet mosni ??? Ugye mi tudunk szeretettel egymásra odafigyelni ???Ugye mi tudunk a káosz közepette is higgadtak maradni ???Egyszerű ez, mint a kézmosás 😀

Kategória: Gondolataim | Hozzászólás most!

Rólam

Visszatekintő – ben arról írtam, hogyan jutottam idáig.

Hitvallás -ban a jövőbe tekintek, a mozgatórugóimat ábrázolom.

Itt pedig a a jelenről írok:
majd 😀


Kategória: Rólam | Hozzászólás most!

Tudatosság útján

Itt fog megjelenni a Tudatosság útján kategória leírása.

Kategória: Tudatosság útján | Hozzászólás most!

Életerő ébresztő barangolás : Vadállókövek – Prédikálószék – Királykút


Ébred a természet, ideje az életerőnket is felébresztenünk!
Március 21-ével a Nap belépett a Kos jegyébe, ami az erőről szól, a tettekről, az elindulásról és akár a szintlépésről is.
Új évkör kezdődik, ilyenkor érdemes új életet kezdeni azzal, hogy teszel valamit önmagadért, a boldogságodért, az egészségedért. Ehhez kínálok lehetőséget:

Csodás tájra hívunk, jó kedélyű, természetszerető emberek közé, élő kapcsolatok létesítésére a természettel és útitársainkkal. Lépj új szintre életedben!
A sziklás terep komoly kihívást jelent, valódi erőpróbának számít a kirándulóknak, mégis teljesíthető. Nem csak bejárjuk a méltán közkedvelt útvonalat, megnézzük a környék talán legcsodásabb panorámáját, hanem valódi élményben részesülünk: hol beszélgetünk, hol pedig átadjuk teljes figyelmünket a jelennek, a természetnek, és önmagunknak, megélve belső békénket.
Utunk során a természet szépségeivel való feltöltődésen túl arról is beszélgetünk, hogyan tudjuk a természetes életerőnket megnyilvánítani, megteremteni az EMBERhez méltó életünket, mit tehetünk természeti környezetünk, -értékeink megbecsüléséért, új szempontokat kapva életminőségünk emeléséhez.
Nevetünk és megtöltjük a tájat ezzel a derűvel, ami nem fogható semmilyen más boldogsághoz.
Gyere, tarts velünk, erre a felfrissülést és nyugalmat adó, élményekben és érzésekben gazdag túránkon! Kezdj új életet, lelkesen, lendületesen!
A táv 15 km, a szintkülönbség 550m, közepesen nehéz.
Felkapaszkodunk a Vadálló gerincen, megpihenünk a Vadálló köveknél, megcsodáljuk a gyönyörű panorámát, felmegyünk a Prédikálószékre, körülnézünk a kilátóból, majd a Király patakon át eljutunk Király kútig, ahonnan a Szőke forrás völgyén át visszaereszkedünk Dömösre.
Hozzájárulás: 2500 Ft, 18 év alatt és MÉHE tagoknak díjtalan. A részvételnek jó erőnlét a feltétele!
Bakancs viselése és gyakorlat ajánlott, kisebbeknél gyakorlat és fegyelem feltétel!
Találkozó:• Dömös, hajóállomás épület előtt.
Akit tudunk, autókba összeszervezünk, hogy minél kevesebben jöjjenek busszal, ezért kérlek jelezd milyen irányból, mivel érkezel.
Busz 8:35-kor indul a XIII. kerületi Újpest-Városkapú buszállomásról, a jegyet előre kell megvenni, így érdemes 15-20 perccel előbb érkezni. Figyelj, mert nem a IV. kerületi, hanem a XIII. kerületiről!
10:00 órakor érkezik be Dömösre. Visszafele óránként indul…
Autóval érdemes a Duna-parton, a Rév-nél parkolni, ott ingyenes.
• találkozó ideje: 10:00, a pesti busz érkezését bevárjuk
• kirándulás vége legkésőbb: 17:00
Hozz magaddal: Papírt, írószert. Élelmet, inni valót. Olyan nasit, amivel megkínálhatod a többieket.
Az öltözék réteges, az időjárásnak megfelelő legyen.
A túrát vezeti: Tiringer László önismereti mentor
Bejelentkezés, tájékoztatás: levelek@tiringerlaszlo.hu
További programjaimat itt találod: https://www.facebook.com/pg/osszhangban/events/
FB csoportunk: https://www.facebook.com/groups/termeszetesmegoldas/
Szeretettel várunk !

Kategória: Archetipus barangolások, Események | Hozzászólás most!

Globális kérdések – egyéni válaszok

Korunk társadalmi-, ökológiai-, gazdasági-, egészségi kérdéseit járjuk körbe beszélgetésünk során, azokat a témákat, amelyek a résztvevőket foglalkoztatják és ezek gyakorlati megoldásának módját keressük meg a saját életünkben. Mindezt egy kellemes kirándulás keretében, természetes környezetben.

Tovább olvasom
Kategória: Tudatosság útján | Hozzászólás most!

Mi az élet értelme ?

Életem nagy részében fel sem merült ez a kérdés, hisz Oroszlánként teljesen értelmezhetetlen: Élünk, ez mindennek az értelme, célja, magyarázata, lényege.
Az oroszlánokat ugye az életöröm működteti, ő maga: az ÉLET.

Minden pezseg körülötte, élvezik a társaságát, keresik a kegyeit, örülnek, ha segíthetik, mert általa minden megelevenedik, megoldódik, feltöltődik, élettelivé válik.


Jópár éve talált meg a kérdés, hisz érdekelnek a filozófiai gondolatok, a háttér, és onnantól motoszkált bennem.

Amikor a nejem elhagyott, összeomlott az a kártyavár amit addig oly nagy erőfeszítéssel építettem és kénytelen voltan szembenézni mindazon kudarcokkal, amiket addig sikerült elfojtanom…

Nem éppen diadalittas pillanat 😀

Két elementáris erő feszült egymásnak: az életösztön a nagy ideákkal, és a “realitás”.

Nyoma se volt az életörömnek. Azt tudtam, hogy fel kell állni, és menni tovább, de hogy merre, az teljesen kilátástalannak tűnt. Bármely külső irány járhatatlanná vált. Mindről bebizonyosodott, hogy értelmetlen, már járhatatlan.

Ekkor tört fel a kérdés : Mi az élet értelme ? Miért vagyok itt ? Miről szól ez az egész játék?  
Azt tudtam, hogy nem a sikerről, pénzről, karrierről, világmegváltásról, mások megmentéséről, a csillogásról, a hatalomról, a családról, a vagyonról, a népszerűségről, stb. Akkor meg miről ???
Ez a gondolat foglalkoztatott hónapokon át.

Mivel kifelé nem tudtam lépni, elindultam befelé. Ekkor kezdtem el tudatosan, szisztematikusan önismerettel foglalkozni. A téma mindig is érdekelt, rengeteget tanultam is róla felszínesen, most viszont teljes figyelmet kapott. Márminthogy én. A személyiségem. Az álarcaim, a képzeteim, a hiedelmeim, a tapasztalataim, a teremtéseim, és a rendszer ahogyan mindezt feltérképezzük.

És egyre jobban érdekelt, mi van e mögött ? Mi mozgatja ? Mi az értelme, célja ?

Már harsogott bennem: Mi az élet értelme ??????

Elvetettem minden logikus magyarázatot. Mindent, amit az elmém felhozott…

Egy felszabadult pillanatomban megtalált a válasz.
Nem tudom pontosan idézni, valami ilyesmi:
Az élet értelmét azok a pillanatok adják, amikor eláll a lélegzetünk.

Ne a magyarázatát keresd, hanem az érzését! Ne megérteni akard, hanem megélni.
Azt az érzést amikor maga vagy a végtelen, határtalan, mindent átható jelenlét.


Nem egy elmével felfogható, megmagyarázható, leírható körülhatárolható dologról van szó, hanem arról, ami mindent áthat, mindenütt jelen van, aminek a megnyilvánulásai vagyunk.
Te is.
Én is.
Mindnyájan.

Élj!


Azt kérded: milyen az?
Jogosan teszed.

Emlékszel az első csókra ?

Nem az első próbálkozásra, nem !

Hanem: A CSÓKra.

Érzed?
Azt hiszem már sejted…

Élj hát!

Készen állsz arra, hogy életminőségeden javíts?

Igen, vágjunk bele ! Jelentkezem tanácsadásra.

Nem is tudom, lehet hogy még hezitálok, beszéljük meg !

Nem, annyira ijesztő ez az egész, kérlek segíts!

Kategória: Gondolataim | Hozzászólás most!

Hová rohansz ember ? II.

Egy év elteltével folytatom a gondolatmenetem.
Szombaton a Rám-szakadék, Lukács árok útvonalon vezettem túrát, és nagyon meglepődtem.

Amikor bejártam egy héttel előtte az utat, hétköznap volt. Azt hittem egyedül fogok zarándokolni. Gondoltam, ilyet még úgysem csináltam, hogy meghatározott turista útvonalon a fényképezőgépemmel kettesben legyek egész nap.
Dömösön induláskor egymás után találkoztam párokkal, akik nagy örömömre hamar lehagytak. Mégsem annyira elhagyatott az a környék hétköznap sem mint hittem.  
Rengeteg képet készítettem, nézelődtem, s mivel volt időm bőven, tettem egy kitérőt a Rám hegyre. Csend, béke, nyugalom, azaz hogy patakcsobogás, madárcsiripelés, fasusogás…
Nagyon vártam, hogy társaimnak is megmutathassam amit találtam.
Eljött végre a nagy nap, és 9-en nekiindultunk, ám hamar elért minket a döbbenet: úgy özönlöttek a kirándulók csapatai, mintha el akarnánk foglalni a hegyet.
Menet közben beszélgettünk, nézelődtünk, fákat öleltünk, megnéztük a napsütés fényjátékát, ahogy átszűrődik a levelek közt, a patak csillogását, a hulló falevelek táncát, közben pedig csak úgy suhantak el mellettünk a turisták, amolyan nagyvárosi hangulatot keltve.
Társaimmal fel is tettük a kérdést: Hová rohannak? Minek?
Mit érzékelnek abból a csodából ami körülvesz minket ?
Nekik lehet, hogy csak egy pipálandó tétel a listájukon, ahol már jártak…
Én kapcsolódni viszem az embereket. Bekapcsolódni a természetes létezésbe, a jelenbe, a valóságba, a társaságba, és a saját életükbe. Ezért megyünk a természetbe.  
Hétköznap rohanunk, de mégis minek? Hova? Azt hisszük így többet teljesítünk, többet szerzünk. Pedig dehogy. Így épp a lényegről maradunk le. Az Életünkről.

Szeretettel várlak tanfolyamaimon, kirándulásaimon, előadásaimon, rendezvényeimen, összejöveteleinken. Bárhol is tartasz utad során közösségünkben szeretettel látunk !

Bejelentkezés, bővebb felvilágosítás:


Ajánlott csoportok, események, ahol kapcsolódhatsz:
Természetes megoldás FB csoport
Önismereti barangolásFB csoport
Tiringer László – Összhangban a természettel FB oldal események
Zárt FB csoportom azoknak, akik valamely programomon szeretnének részt venni, vagy már sikerült nekik:
Élő kapcsolatok – tudatosság útján

Kategória: Gondolataim | Hozzászólás most!

Ringatás

Egy nagyon egyszerű, gyöngéd, mégis hatékony technika a közérzet javítására.

A kb. 1 óráig tartó kezelés masszázságyon, kényelmes öltözékben háton, hason, vagy akár oldalt fekvő helyzetben is történhet. Az egész test nagyon finom, ritmikus, főként oldalirányú ringatásban részesül, miközben minden porcikája megmozgatásra kerül. A kezelés során ez a mozgás/mozgatás hol erőteljesebbé, hol lágyabbá válik figyelembevéve a test alap-mozgási ritmusát.” – Gárdonyi Péter

A test finom mozgatásával és az értő figyelem által könnyeden oldódnak a blokkok, s ezáltal helyreáll az áramlás testi-, lelki-, és szellemi szinten is.
Leteheted a régen cipelt terheid, kimondhatod, ami a szívedet nyomja. Kioldódnak a görcsök, megszűnik a feszültség, nem kell megfelelni, létrejön egy mély nyugalmi állapot.
Ez az idő csak rólad szól, valódi figyelmet kapsz.  Az érintések hatására megnő a biztonságérzeted.

Az elfogadás terében önmagad lehetsz, megélheted az érzelmeidet úgy ahogy abban a pillanatban jönnek, hisz helyén valóak, szembe nézhetsz az elutasított, elnyomott érzéseiddel is, megértést és támogatást kapsz hozzá. Megélheted, hogy úgy vagy jó ahogy vagy, bármit is hittél eddig magadról.  Lehetővé válik ezáltal a megnyugvás, ellazulás, felfrissülés, hogy aztán friss lendülettel élhesd boldogan az életed.

Készen állsz arra, hogy életminőségeden javíts?

Igen, vágjunk bele ! Jelentkezem tanácsadásra.

Nem is tudom, lehet hogy még hezitálok, beszéljük meg !

Nem, annyira ijesztő ez az egész, kérlek segíts!

Kategória: Szolgáltatásaim | Hozzászólás most!

Engedtessék meg a hülyeség!

Rengeteget háborogtam, rengeteget keseregtem azon, hogy emberek mennyire hülyék, hogy mennyi ostobaságot csinálnak. Lehetne másképpen csinálni, lehetne úgy csinálni ahogy azt én jónak gondolom, és nem és nehezebben csinálják, és gyötrődnek és gyötrelmet okoznak, és fájdalmat okoznak, és bele ragadnak a nehéz helyzetbe. Miért nem csinálja másképpen, miért nem lép tovább? Vagy éppen olyat csinálnak ami számomra okoz nehézséget. Mindezt persze hogy képzeli, hogy jön ő ehhez? Rengeteget dühöngtem, tajtékoztam, rengeteg, de rengeteg keserűséget okoztam magamnak ezzel. Hajjaj, meg is lett a következménye, két feleségem is hagyott el, anyagi nehézségeim is lettek, a sikeres vállalkozásom is befuccsolt, vagy éppen az egészségügyi következményei is meg lettek. Mert ugye milyen okosak vagyunk, te is, én is, mindnyájan. Nagyon jól tudjuk azt, hogy hogyan kéne csinálni, hogyan kéne az egész világnak működnie. Óóó persze, én nagyon tudtam osztani az észt, persze. Mert én tudtam, én mindig nagyon jól tudtam, hogy így kéne, vagy úgy kéne, vagy amúgy kéne. Dehát az ostobák, a hülyék azért nem úgy csinálják. Persze ennek általában hangot is adtam, mert hát ugye nehogy már csak nekünk legyen jó! Ugye ismerős, jusson ebből a környezetünknek is. Ja, hogy ők ezt nem értékelik? Hát igen, van az úgy…

Jött a visszajelzés bőséggel, szóltak sokan, hogy hát ezt így nem kéne, ez nem igazán jó irány! De hát mit csináljak, nem, nem kaptam észbe. Igen, de ilyenkor álljunk már meg egy kicsit, gondolkodjunk már el, mégis ki a lótúrónak képzeljük magunkat, hogy jövünk mi ahhoz, hogy valakit lehülyézzünk, mégis hogyan ? Hogy jövünk mi ahhoz, hogy bárkit is kioktassunk, hogyan? Hogy jövünk mi ahhoz, hogy bárkit minősítsünk?  Hogyan ? Többek vagyunk bármelyiküknél, vagy ők kevesebbek nálunk? Bárki is kevesebb nálunk, vagy mi bárkinél is többek vagyunk? Na ezt most azonnal felejtsd el! Nem, nem vagyunk többek, és ők sem kevesebbek, mint ahogy mi sem vagyunk kevesebbek senkitől! Ugyanolyan emberek vagyunk mindnyájan. Tökmindegy kiről van szó. Tökmindegy milyenek, ugyanúgy emberek, márpedig nekünk akkor nincs jogunk elvitatni senkitől sem azt, hogy hülyeséget csináljon, senkitől sincs jogunk elvitatni azt, hogy ostobaságot csináljon, senkitől sincs jogunk elvitatni azt, hogy hülyeséget csináljon, hogy hülyeséget mondjon, hogy hülyeséget tegyen! Nincs. Még csak ahhoz sincs jogunk, hogy mi ezt mondjuk, hogy így tekintsünk rá. Sőt még ahhoz sincs jogunk, hogy önmagunkra így nézzünk, így beszéljünk, nincs. Mindenkinek alanyi jogon jár hülyének lenni ! Nekem is! Neked is! A többieknek is! Hidd el nekem, ahogy ezt megengeded, hogy bárki hülye legyen, hogy bárki hülyeséget csináljon, hidd el nekem, sokkal könnyebbé válik az élet. Mert úgy mégis, most gondoljuk át mindezt. Csinál valaki valamit, azt mondod rá, hogy ez hülyeség.
Aha, na ezzel már jól elkülöníted, minősíted, eltávolodsz tőle. Ez azt jelenti hogy nincsen ráhatásod, megszűnik a ráhatásod ez által, elkülönültél. “Hát ez egy hülye, hülyeség!” az külön van, az messze van, messzivé válik, elérhetetlenné válik, elutasítod. Az, hogy valakit valamit lehülyézel, az az elutasítás. Ha elutasítasz valakit, valamit akkor pedig a te hatáskörödből kiesik, önálló életet él, onnantól kezdve nincs ráhatásod, tehetetlenné válsz, saját magadat helyezed tehetetlen helyzetbe. Hát kell ez neked, jó ez neked? Nem hiszem! Na, ha mindennek még hangot is adsz, akkor gondolhatod a másiknak a reakcióját! Mondjuk teszem azt, jó esetben teljesen naivan cselekszik a másik, jót akart, jószándékkal, ennyi tellett, így sikerült, te lehülyézed. Aha, segítesz ezzel valamit? Nem! Ha lehülyézed a másik attól szarul fogja magát érezni, garantálom. Hát jó az neked, hogy a te reakciód miatt a másik szarul érzi magát ? Nem hiszem! Viszont arra már számítani lehet, hogy ennek megfelelő lesz az ő reakciója. Na nem hiszem, hogy ezt akartad volna. Ha viszont azt mondod magadban, hú ez most hülyeség volt, na és? Jogában áll, megteheti, most így sikerült, ezt csinálta, ennyi tellett, itt tart, tök mindegy. Ha megengeded, akkor helyzetben vagy, tudsz emberi módon reagálni, tudod a helyzetet kezelni, tudsz valamit csinálni, tudsz valamit mondani a másiknak, hogy ember, nekem ez így nem jó, nekem ez így nem tetszik, csináljuk már másképpen. És akkor a másik tudja mondani, hogy hoppácska, hohó hohó, csináltam valamit, és jött egy visszajelzés, hogy az nem jó. Akkor dönthet úgy a másik, hogy másképpen csinálja, jóvá teszi stb.

    Ha már megtörtént, és mi elkezdünk minősítgetni, attól nem lesz jobb semmi. Attól nem múlik el, attól nem semlegesül, egyetlen egy, nem is egy, több dolog valósul meg ezzel. Először is, jelentős fájdalmat okozunk magunknak, és mivel ebből a megnövekedett fájdalomból reagálunk, ezáltal valószínű, hogy elég komoly fájdalmat okozunk a másiknak. Jelentősen növeljük a károkat, jelentősen nehezítjük a helyzetet. Jelentősen nehezítjük az emberi kapcsolatot, és a körülményeinket. Hát kell ez neked? Nem hiszem. Ettől lényegesen fejlettebb lépés az, amikor azt mondom, hogy hoppsz, hülyeséget csinált, na bumm, és akkor mi van, hogy érint engem? Hogyan tudok erre reagálni? Mit tudok tenni, hogy én ebből a helyzetből a lehető legjobban jöjjek ki? Mit tudok tenni esetleg azért, hogy a másik ember a lehető legjobban jöjjön ki ebből a helyzetből? Urambocsá, mind a ketten a lehető legjobban jöjjünk ki a helyzetből? Persze a legfejlettebb megoldás az, amikor abszolút nem minősítjük a tettet, de hol vagyunk mi ehhez? Na én legalábbis még nem tartok ott. Megmondom őszintén, én még ott tartok, történik valami, akkor én még felszisszenek, én még minősítek, ember vagyok, esendő. De a következő szint amit majd én is szeretnék elérni, amikor már megengedem, hogy történjen bármi, legyen úgy ahogy történik, és erre úgy reagáljak, új reagáljunk mindnyájan, ahogy az mindnyájunknak a lehető legjobb. Hát nem sokkal jobb így a világ? Nem sokkal kellemesebb világot eredményez az, hogy ha én magam is, és a többi ember is úgy reagál, hogy ez mindannyiunknak a lehető legjobb legyen? De ezt nem lehet elvárni másoktól! Ezt én magam tudom elkezdeni azzal első lépésként, hogy megengedem azt, hogy a másik hülyeséget csináljon, hogy megengedem azt, hogy én magam hülyeséget csinálok. Következő lépés az ugye amikor már nem minősítek, amikor már hagyom azt, hogy történjen az ami történik, elfogadom, megengedem. Igen, most mondhatod azt, hogy most akkor fogadjam el, engedjem meg azt, hogy olyan dolog történik amiből károm, fájdalmam származik? Ez nem ezt jelenti. Ez egészen más szituáció. Az, hogy megengedem, hogy megtörténjen az ami van, az azt jelenti, hogy én feladom az ellenállást, nem küzdök ellene feleslegesen. Tehát amikor mondjuk esik az eső, akkor nem küzdök azon, hogy most esik. Fogom, megnézem hogy mit tehetek. Átszervezem a napomat esetleg, hogy ne kelljen az esőben kint dolgoznom, hogy ne kelljen kint az esőn kilométereket gyalogolnom. Adott esetben meg másképpen alakítom ki az öltözékemet, másképpen választom meg az útvonalat, hogy nem gyalogolok hanem mondjuk autóval megyek, vagy tömegközlekedéssel, megkérem a páromat, hogy jöjjön értem, később megyek, amikor majd eláll az eső. Számtalan lehetőség van, de ez mind mind mind valami megoldási lehetőség. Az, hogy én ellenkezek, jaj, most miért esik az eső, az a izé eső és minősítgetek, attól nem lesz jobb. Ha a főnök most kiosztott egy feladatot, mondjuk nem éppen nekem kéne ezt a feladatot elvégeznem, de rám osztotta ki, ha most nekiállok tajtékozni, attól nem lesz jobb. Jobb attól lesz, hogyha szépen nyugodtan, higgadtan szólok, hogy főnök mégis ez most nem az enyém lenne, ez a másiké. Akkor tudja mondani, Igen, de én most így döntöttem, mert az én szempontjaim szerint ezt most neked kell megcsinálnod. Ő látja, hogy mik a lehetőségek, mikor mi a helyzet. Ettől függetlenül még mindig gondolhatjuk azt, hogy ő most hülyén döntött, nem kell Isteníteni, nem kell. De lényeg az, hogy van egy helyzet, van egy feladat, és akkor azt kezeljük, azt megoldjuk, azt tudomásul vesszük, tekintetbe vesszük. Tehát hogyha mi ellenkezünk, azzal csak rontjuk a helyzetet. Na most teljesen más az a helyzet, amikor sértik az érdekeinket, sértik az emberi méltóságunkat. Olyankor viszont hathatósan cselekszünk, kilépünk a helyzetből, elhárítjuk a kárt, mérsékeljük a behatást, ott is ugye helyzet függő az, hogy hogyan reagálunk, de az a lényeg, hogy mi választjuk meg a helyzethez mérten a behatással arányosan a reakcióinkat. Ha mi ott nekiállunk hülyézni, nekiállunk minősítgetni, azzal csak rontjuk a helyzetünket, mert ezáltal indulatosakká válunk, indulatból cselekszünk, indulatból döntünk, ami nem biztos, hogy a legüdvözítőbb megoldást hozza. Gondolom érted mire gondolok. Tehát az ellenkezés, a hülyézés, a helyzettel való szembeszegülés, a másiknak a minősítése, önmagunk minősítése, vagy a helyzet minősítése csak rontja a helyzetet, az pedig érdekünkkel ellentétes.

Tehát engedjük meg embertársainknak is, és önmagunknak is, ha úgy esik akkor hülyeséget csináljunk, és engedjük meg azt is, hogy mindezen jót derüljünk, mindezen jót mosolyogjunk mert sokkal könnyebb így az élet! Ha mégis mindezek után úgy érzed, hogy te hülye vagy, vagy a külvilág rettentő hülye, akkor nyugodtan akkor fordulj hozzám bizalommal ! Ha úgy érzed, hogy a fenti írás 1 hülyeség, akkor röhögd ki az egészet és lapozzál. Megengedem, hogy hülyeségnek tartsd az egészet, és azt is, hogy megértsd.

Készen állsz arra, hogy életminőségeden javíts?

Igen, vágjunk bele ! Jelentkezem tanácsadásra.

Nem is tudom, lehet hogy még hezitálok, beszéljük meg !

Nem, annyira ijesztő ez az egész, kérlek segíts!

Kategória: Gondolataim | Hozzászólás most!

Tiszta lappal továbblépni

   Gondolom voltál már úgy, hogy szeretnél Tiszta lappal továbblépni, hogy szeretnéd mindazt ahol éppen vagy, ahol éppen tartasz, ami éppen az életedben zajlik, azt egyszer s mindenkorra abbahagyni, befejezni, letudni, túl lenni rajta és teljesen új életet kezdeni, teljesen tiszta lappal. S mindazt ami történt, ami volt lezárni, elfelejteni, eldobni.
Van egy jó hírem, lehet tiszta lappal továbblépni, van rá lehetőség, van arra lehetőség, hogy új hozzáállással, új irányba indulj.

   Arra, hogy a múltat eltöröld, kidobd arra nincsen mód, de balgaság is lenne. Arra viszont van, hogy egy más megközelítésből ránézve, megkeresd benne, hogy mi az amire tanít, milyen kincseket rejt számodra. Mert bizony a múltunk az egy Kincsesbánya, csak hát, a kincseket fel kell tudni ismerni. Ugyanúgy, mint ahogy egy bélyeggyűjtő felismeri az értékes bélyeget, egy ékszerész felismeri a valódi értékes ékszert, vagy egy ásványgyűjtő meg tudja különböztetni a kavicsot a drágakőtől, ugyanígy a hozzáértő szem viszont képes meglátni a történetekben a jót, ami megjegyzendő, azt ami építő.

    Ebben tudok neked segíteni, hogy feltárjuk a múltadból azt ami téged épít, amire most a múltadból szükséged van, ami a továbblépéshez segít, feltárni mindazt amire büszke lehetsz. Mindazt amire fájdalommal, nehezen nézel, azt megtanulni másképpen nézni, boldogan, derűsen, nyugodtan, az életed részeként szemlélni. Hiszen a múltunk hozzánk tartozik, azt is mi csináltuk, velünk történt, bármennyire is fájdalmas volt, bármekkora balgaságokat is csináltunk, bármennyire is szeretnénk azt pillanatnyilag meg nem történtté tenni, vagy megváltoztatni, kár lenne. Amit tudunk tenni az az, hogy tudomásul vesszük, hogy mindez megtörtént, mindez velünk történt, hogy mi csináltuk, és meg tudjuk nézni, hogy mi az ami mindebből minket szolgál, ami számunkra építő, előrevivő, és meg tudjuk nézni, hogy amire eddig fájdalommal tekintettünk, hogyan tudunk minderre szabadon, felszabadultan, boldogan tekinteni. Mert a múltnak van egy nagyon nagyon jó, Áldásos tulajdonsága. Bármennyire is fájdalmas volt, bármennyire is nehéz volt, vagy rossz volt, vagy nem kívánatos, vagy bármiféle negatív jelzőt tehetsz rá, az az Áldásos jó tulajdonsága, hogy vége van. A múlt nem létezik, a múlt csupán egy emlék. Az emléket viszont te hordozod, és ezt az emléket te úgy alakítod át, te olyan szemmel nézel, vagy gondolsz rá, ahogy neked tetszik, ami számodra előrevivő, ami számodra jó, hát akkor meg miért kéne fájdalommal gondolni rá? Miért kéne tőle szenvedni? Ebben a pillanatban, a jelen pillanatban, gondolhatsz minderre boldogan. Amennyiben el tudod engedni, és nem mérgezed vele a jelenedet tovább. Na ezt tanuljuk meg! Mindaddig, amíg a múltra fájdalommal, sértődötten gondolunk, az számunkra nehézséget, fájdalmat hoz, ami megkeseríti a jelenünket, és elsötétíti a jövőnket. A nyugodt, boldog, szabad életnek az egyik kulcsa az, hogy a múlt terheit letegyük, hogy egyszer s mindenkorra tudomásul vegyük, hogy a múltnak vége, a múlt elmúlt, és egyszer s mindenkorra kijelentjük, hogy nincs ránk tovább visszahúzó hatással! Bármi is történt, csak addig bánt minket, amíg haraggal, fájdalommal gondolunk rá. Na addig viszont a foglyai vagyunk! Mindaddig, amíg a fájdalom és a neheztelés bennünk jár, vagy a harag, a düh, a keserűség, mindaddig a múlt foglyai vagyunk. Mindaddig tart a múlt, mindaddig mérgezi a jelenünket, mindaddig mérgezi a jövőnket. De abban a pillanatban, ahogy felülemelkedsz ezen, ami egy megtanulható, megvalósítható, hozzáértő segítő által végrehajtható változás, felszabadít, könnyűséget ad.

   Amíg a múltunkkal vagyunk elfoglalva, nem tudjuk a jövőnket építeni, ezért ugyanazt a folyamatot folytatjuk tovább.

    Ha szeretnél tiszta lappal továbblépni, új fejezetet kezdeni az életedben az úgy kezdődik, hogy hozol egy határozott döntést és kijelented, hogy most ebben a pillanatban véget ér a múlt, most ebben a pillanatban új irányba lépsz tovább. Amint meghoztad ezt a döntést, amint megtetted ezt a kijelentést, el tudsz kezdeni új irányba lépni. Ezt a lépést tudom neked segíteni, ennek a lépésnek a megtételében tudok melletted lenni.

Készen állsz arra, hogy életminőségeden javíts?

Igen, vágjunk bele ! Jelentkezem tanácsadásra.

Nem is tudom, lehet hogy még hezitálok, beszéljük meg !

Nem, annyira ijesztő ez az egész, kérlek segíts!

Kategória: Gondolataim | Hozzászólás most!