Azt mondta Albert Einstein ahhoz, hogy egy problémát megoldjunk új megközelítés, újfajta gondolkodás szükséges. Ugyanazzal a gondolkodással amivel létrehoztuk a problémát, nem tudjuk azt megoldani. Nagyon fontos kulcsokat mond ezzel. Azt mondja ugyanis, hogy a problémáinkat mi magunk idézzük elő. Márpedig ehhez az szükséges, hogy felvállaljuk a felelősséget. Itt már nincs másokra mutogatás, itt már nincs a külvilág hibáztatása, innen kezdődik az önismeret, innen kezdődik a felnőtt élet. Amikor azt mondom, hogy én vagyok a felelős az életemért, kezembe veszem a sorsomat, kezembe veszem az életem irányítását. Mert az, hogy mi történik körülöttünk, milyen az időjárás, milyen a gazdasági helyzet, ez mind kívülálló dolog. Vagy hogy éppen a főnökünknek milyen kedve van, hogyan szól, mit csinál, hogy dönt, vagy éppen a párunk hogy kelt fel, milyen napja volt, hogy viselkedik, vagy éppen a buszon a mellettünk levőnek milyen napja volt, ezek mind rajtunk kívülálló dolgok. De az, hogy a főnök dorgálására én hogyan reagálok, kedvesen mosolygok rajta magamban, és azt mondom, hogy na basszus rossz napja van oké, de ez az ő dolga, meghagyom neki, jogában áll. Vagy éppen a párunk morcos, reagálhatok rá úgy is, hogy átveszem és akkor mind a kettőnknek garantáltan rossz napja lesz, netán jól össze is balhézunk.
Reagálhatok rá úgy is, hogy most morcos oké, majd elmúlik, vagy oda is mehetek hozzá, ha éppen olyannak érzem a helyzetet, meghallgathatom és segíthetek neki továbblépni ezen a morcosságon, hogyha alkalmas rá a helyzete, mert ezt ugye nekem kell felmérnem.
De csak akkor tudom felmérni, akkor van erre változtatási lehetőségem, ha nem durcizok be én is, és ha nem azt nézem hogy hő” na már megint hogy szólt hozzám, hogy nézett rám? Így is lehet viselkedni, csak nincsen semmi értelme. Sokkal jobb az, amikor azt mondom, hogy oké, rossz idő van, nagy kaland, akkor felöltözök, vagy felveszem az esőkabátom, előveszem az esernyőmet, vagy most éppen nem gyalog megyek, hanem kocsival. Tehát az időjárásnak megfelelően, az időnek megfelelően módosítok az én viselkedésemen, tetteimen. Ezt jelenti felnőttnek lenni.
Onnantól, hogy felvállalod a felelősséget, te döntesz az életed felől! Onnantól kezdve kezedben van az életed irányítása. Viszont ezt a felelősséget felvállalni, belátni azt, hogy mindaz ami veled történik, ahogy te élsz azért kizárólagosan te vagy a felelős, hát ezt elismerem, hogy ez egy komoly feladat, ez egy nagyon komoly lépés, és ennek a megtételéhez jó, hogyha olyan külső segítőd van, aki már megtette ezeket a lépéseket, és aki el tudja neked magyarázni és melletted tud állni, hogy mindezt te is meg tudd valósítani. Mert igen, képes vagy rá, igen, meg tudod tenni. Nagyon sokan vannak, akik gyermeteg módon élnek, akárhány évesek is. Nem attól lesz valaki felnőtt, hogy nagykorúvá válik, nem. Nézzünk körül. A társadalmunk jelentős része gyermeteg, mástól várja a megoldást, másra hárítja a felelősséget. A kormánytól, a politikusoktól, a bankoktól, a szomszédtól, a nem tudom kitől, hallgasd csak meg, folyamatosan azt hallani, hogy másokat szidnak, másokat hibáztatnak az ő saját sorsukért. Márpedig jegyezd meg, a te sorsodért, a te életedért, te vagy felelős! Azt, hogy te egy helyzetből mit hozol ki,az, hogy te egy adott helyzetben hogyan reagálsz, ezt senki más nem tudja befolyásolni. Azt, hogy te egy helyzetben benne maradsz, vagy tovább lépsz, az csak és kizárólag a te döntésed.
Az, hogy ha te kapsz egy pofont, az első pofon, vagy megalázás, vagy csúnya beszéd, vagy bármiféle méltatlan, ami számodra kellemetlen, megalázó, ledegradáló, az egy váratlan dolog, arra nem vagyunk felkészülve, az külső esemény. De onnantól, hogy ez megtörténik onnantól, hogy te erre hogyan reagálsz ez már a te felelősséged. Az, hogy ott maradsz és bekapod a másodikat vagy a sokadikat, az már a te döntésed, te nem lépsz ki belőle. Bármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet, mindig van belőle megoldás, csupán más gondolkodással kell a helyzetet megnézni. Más szemszögből kell a helyzetre ránézni. Azzal, hogy nyavalyogsz, keseregsz, dühöngsz, tajtékzol, semmi sem változik, idők végezetéig lehet ezt csinálni, a helyzeten nem változtat. Senkinek nem lesz ettől jobb, sőt garantálom neked, hogy ettől csak rosszabb lesz neked is, és a környezetednek is. Abban a pillanatban, amint meghozod a döntést, hogy te ezen a helyzeten változtatni akarsz, abban a pillanatban, figyeld meg, abban a pillanatban megérkezik a megoldás, megnyílik egy új lehetőség, eszedbe jut egy ötlet, mert a harag, a félelem, a düh, beszűkíti a tudatot, a döntés pedig megnyitja azt.
Az elhatározás megemeli a tudatszintet. Amikor te meghozol egy döntést, magasabb tudatszintre lépsz, az agy sokkal hatékonyabb működésre tud váltani, és ezáltal olyan gondolatok is teret tudnak kapni, amik korábban a beszűkült tudatállapot miatt, egyszerűen nem tudtak képbe kerülni. Úgy képzeld ezt el, mint amikor mondjuk van rajtad egy napszemüveg, úgy ülsz egy szobában, és ha leveszed a napszemüveget és körülnézel ugyanabban a szobában, sokkal több részletre látsz rá. A düh, a félelem és az összes ilyen negatív érzem, mind egy-egy ilyen tudatbeszűkítő szűrő. Ezeknek a szűrőknek a hatására az ember benne ragad a helyzetben, felnagyítja a történteket, és kívülre helyezi a felelősséget, áldozattá teszi önmagát, áldozattá alacsonyítja magát. De megint megkérdezem: jó az neked, hogy a körülmények áldozatának tartod magad? Jó az neked, hogy a körülmények foglyaként pecsételed meg a sorsodat? Jó az neked, hogy csak sodródsz az életedben kilátástalanul ? Jó az neked, hogy az életed csupán a túlélésről szól, az életben maradásról és csak küzdelemnek veszed? Nem hiszem. Hidd el nekem, hogy a környezetednek sem. Ha jót akarsz magadnak, vagy jót akarsz azoknak, akikért felelősséggel tartozol, akkor ideje változtatnod az eddigi hozzáállásodon, ideje a megoldás kereséssel foglalkozni, ideje a megoldással foglalkozni! Azzal, hogy teszel végre a saját jólétedért, teszel végre a saját boldogságodért, teszel végre a saját emberi méltóságodért. Mert igenis mindnyájunknak joga, mindnyájuknak emberi, alanyi joga, hogy emberhez méltóan éljünk! Mindnyájunknak alanyi joga, hogy boldogan, biztonságban éljünk, és hidd el nekem, ehhez minden adva van az életben, csak ezeket a lehetőségeket meg kell keresni, tenni értük, észre venni, elfogadni, élni velük.
Tudom most azt mondod, hogy milyen könnyen beszélek. Igen, könnyen beszélek, mert én ezeket a lépéseket már megtettem. Dőlt össze az életem, többször is. Volt, amikor saját erőből álltam fel, és volt olyan helyzet, amikor azt mondtam, hogy kész vége, ennyi, én ennyit tudtam tenni, ez az a helyzet amikor nekem külső segítség kell, valamit változtatnom kell, valamit csinálni kell, innen fel kell állni, semmi mást nem tudtam, ezt az egyet tudtam, hogy ami körülöttem van, az a helyzet amiben vagyok, az tovább nem tartható, az tovább nem mehet, ehhez nekem valami megoldást kell találnom, ehhez nekem külső információt kell találnom, leültem, és elgondolkodtam. Ki az aki ebben tud nekem segíteni, és akkor egy röpke gondolat után be is villant nekem, hogy igen, ki az, aki számomra ebben hiteles, akiben érzem azt, hogy igen, ő tényleg tud nekem segíteni, mert ő ezt átélte, ő ezt megélte és igen, felállt, és már a következő lépésem már az volt, hogy megmozdultam, felálltam, utánanéztem az illető elérhetőségének, kezembe vettem a telefont, felhívtam és bejelentkeztem hozzá, kértem tőle időpontot, igénybe vettem a segítségét. Elmentem hozzá átbeszéltük a helyzetet, és néhány óra után felszabadultan, derűsen jöttem el onnan, tele tettvággyal, látván a lehetőségeket.
Kívánom neked is, hogy dönts a boldogságod mellett, hogy találd meg a megoldást, éld meg te is a lehetőségek kitárulkozását ! Ebben tudok neked támogatást nyújtani!
Ha bármilyen módon támogatnád az elképzeléseim megvalósulását, vagy segíthetem a fejlődésed, írj nekem !
Elolvastam és elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót.
Ajánlott csoportok, események, ahol kapcsolódhatsz:
